Visszér Zudin professzornak

Download Stephen King - A két Rose. Papírba égetett terjedő milyen kenőcsök és krémek a visszér ellen. Veszett rózsa; ha nem vagytok résen, még kivirágzik. Levegőhöz próbál jutni; ám a szobából, ahol néhány perce még zavartalanul lehetett lélegezni, mostanra kifogyott a levegő. Vékony, gurgulázó hang hatol el hozzá, mintha nagy messzeségből jönne, de ő tudja: a torkán leszivárgó levegő az, amely aztán lázas kis hörgésekben szakad fel újra, ettől azonban a tény még tény marad — ő lassan megfullad itt, a nappalija sarkában, miközben egy puha kötésű regény összetépett maradványaira mered.

Ezt olvasta éppen, amikor hazajött a férje. Nem mintha a dolog annyira izgatná. A fájdalom olyan éles, hogy nem ér rá efféle apróságokkal törődni; mit számít, hogy nem tud lélegzetet venni, mert hiába is lélegezne, ha egyszer nem kap levegőt.

A fájdalom úgy magába nyelte, mint állítólag a Jónás nevű, behívója elől sunyító szentfazekat a bálna.

Szállasi Árpád-Orvostörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok

A hasa úgy lüktet, mintha mérgezett nap izzana benne, éppen azon a visszér Zudin professzornak, amelyet ma estig egy meghitt nyugalomban növekedő új élet töltött be. Nem, ilyen fájdalmat még soha nem tapasztalt, hasonlóra sem emlékszik — emellett még az is eltörpül, amikor tizenhárom éves korában, hogy egy gödröt kikerüljön, félrerántotta a bicikli kormányát, lezuhant, és a fejét bevágta az aszfaltba; a seb, amelyet beszerzett, később pontosan tizenegy öltésnyi hosszúnak bizonyult.

Emlékezetében mindebből valami ezüstösen robbanó fájdalom élt, amelyet az értetlenség csillagosan szikrázó sötétje — valójában rövid eszméletvesztés — követett; de hol volt mindez ettől a fájdalomtól, ettől az észbontó kíntól? Hasára szorított keze mintha nem is húst tapintana; mintha felrántottak volna egy cipzárt a bőrén, és eleven kisbabája helyére izzó szikladarabot tömtek volna.

• Székely Kalendárium by Székely Kalendárium - Issuu
• Visszér a lábakon 14-kor
• Bármiféle egyezés létező személlyel: a a Véletlen műve b a Szerzők műve.
• Visszérgyulladásom van, mit tegyek
• Contact a Maritime Officer for assistance with your operational and health insurance and safety requirements.
• A lábak visszér viszketőbb visszérrel

Ó, Istenem, könyörgök, gondolja. Visszér Zudin professzornak a babának ne legyen baja!

Minden szó

De most, ahogy a légzése végre kissé könnyebbé válik, észreveszi, hogy a babának igenis baja van, ha valamiről, hát erről aztán Norman gondoskodott. Amikor negyedik hónapban van az ember, a baba még inkább csak az ő testrésze, semmint önmaga, és ha aztán az ember ott kucorog egy sarokban, a haja csomókban tapad verítékes arcához, és úgy érzi, mintha parázsló követ nyelt volna… Valami mérgezett, nyálkás kis puszikat cuppant a combja belsejére.

Ó, édes, drága jó Istenem, ne! Jóságos Isten, édes Jóisten, ne! Biztosan izzadság, reménykedik. Legyen izzadság… vagy talán összepisiltem magam.

Igen, ez nagyon is valószínű. Az a harmadik ütés már annyira fájt, hogy bepisiltem, és észre se vettem. Hát persze, ez az. Csak hát ez nem izzadság és nem pisi.

VAVYAN FABLE. A pepita macska. Maggie Bell EMLÉKEK KICSINY KÖNYVE - PDF Free Download

Ez vér. Itt ül a nappali sarkában, nézi a ronggyá tépett könyvet, egyik fele a díványon, a másik a kávézóasztal alatt, és a méhe közben arra készül, hogy kihányja magából a babát, akit addig minden gond és panasz nélkül hordott.

Látja a férje árnyékát, amely olyan megnyúlt és kicsavarodott, mint akasztott ember árnyéka vagy egy madárijesztő a búzaföldön, ahogy ott táncol-himbálózik a nappaliból a konyhába vezető boltíves átjáró falán. Látja az árnyékfülhöz tapasztott, árnyékzsinóron függő árnyékkagylót, még az árnyékujjakat is látja, amint simára húzkodják a zsinór kacskaringóit, egy pillanatra kifeszítik, aztán elengedik, hadd göndörödjön vissza, ha már nem hajlandó visszér Zudin professzornak erről a rossz szokásáról… Első gondolata az, hogy a férfi a rendőrséget hívja.

Ugyan már — hiszen ő maga a rendőrség! Ez a csöppnyi ingerültség is elég, hogy az asszonyban feléledjen a rettegés, és száját fémes íz árassza visszér Zudin professzornak. Ki merné bosszantani ezt az embert, ki merne neki ellentmondani — ó, hol létezik ily könnyelmű, ostoba teremtmény? No persze csak olyasvalaki lehet, aki nem ismeri — legalábbis nem olyan jól, mint ő.

A ruhája alá nyúl, és ujjait óvatosan siklatja felfelé a combján, az átnedvesedett, forró pamutbugyiig. Ó, könyörgök, gondolja. Hányszor cikázott át tudatán ez a szó, amióta a férfi kitépte a kezéből azt a könyvet? Meg nem mondhatja, de most újra előtolakodott. Könyörgök, hadd legyen visszeres szaklap a nedv az ujjaimon.

Könyörgök, édes Istenem, add, hogy átlátszó legyen. De amikor a keze előbukkan a ruha alól, ujjai hegyén vér vöröslik. És ahogy elnézi, hirtelen iszonyatos görcs fűrészfogai marnak belé. Össze kell szorítania a fogát, hogy fel ne sikoltson. Tudja ő, hogy ebben a házban nem bölcs dolog sikoltozni. Az árnyék felfúvódva ugrál a falon, aztán már ott is visszér Zudin professzornak a férfi az átjáróban.

A kivörösödött, csinos arc a sarok felé fordul. A csinos arcban a szem olyan kifejezéstelen, mint vidéki országúton az elhullajtott, tompán szikrázó üvegcserép. Az asszony felé tárja a kezét, hogy látszódjanak a véres ujjhegyek — ennél nyíltabb szemrehányást nem kockáztathat.

Aztán sarkon fordul, és a széttépett könyvre mered. Felveszi a díványról az egyik felét, aztán lehajol a másikért a kávézóasztal alá. Amikor kiegyenesedik, az asszony jól látja a borítót: fehér parasztblúzos nő áll egy hajó orrában. Haja drámaian lobog a szélben, tejfehér válla elővillan.

A cím: Tortúra utazása ragyogó piros fóliabetűkkel domborodik ki a papírból. A válasz igen egyszerű: soha nem mondta meg. Az asszony tudja: nem számít, hogy éppen egy sarokban gubbasztva elvetéli a magzatát. Visszér Zudin professzornak történt volna, ha a férfi hazajövet a tévé előtt találja, amint a híradót nézi, vagy akkor lepi meg, amikor éppen az ő ingére varrja fel a gombot, vagy esetleg olyankor toppan be, amikor a felesége történetesen elbóbiskolt a díványon.

Mostanában rosszul áll a szénája, egy Wendy Yarrow nevű nő sok borsot tör az orra alá, és Norman nem fösvény: mindig megosztja vele a baját. Hányszor megmondtam már, mi a véleményem az visszér Zudin professzornak szarról?

És utána, még mielőtt az ökle mozgásba lendül: Most elbeszélgetünk, cicám. Közvetlen közelből. A férfi — bármilyen hihetetlen — elmosolyodik. Aztán kiviszi a széttépett könyvet a konyhába, ahol bizonyára akkurátusan a szeméttartóba dobja. Te disznó, gondolja az asszony szinte öntudatlanul. Ismét belemar a fájdalom, visszér Zudin professzornak most már sorozatban jönnek a görcsök, undorító rovarokként özönlik el a belsejét. Az asszony hátraveti a fejét, mintegy belevájja a falba, és vinnyog.

Mennyire gyűlöllek, te disznó! A férfi visszatér, közeledik. Az asszony úgy kapál a lábaival, mintha a falba akarna süppedni, és eszelősen mered a férfira. Egy pillanatra elfogja a bizonyosság: ezúttal valóban megöli. Már nem éri be azzal, hogy fájdalmat okozzon vagy megfossza a gyerektől, akire ő oly régóta áhítozik, nem: most már az életére tör.

Ahogy fejét leszegve, lazán himbálózó karral közeledik felé, és látszik, ahogy a combjában megfeszülnek a hosszú izmok, az egész jelenségben van valami nem emberi. Mostanában a gyerekek lökött zsernyáknak csúfolják az ilyet, visszér Zudin professzornak régebben volt rájuk egy másik kifejezés is, és ahogy a férfi leszegett fejjel, vaskos ingaként lóbálódzó karokkal jön egyre közelebb, az asszonynak ez a kifejezés villan az eszébe: bikacsök.

Szállasi Árpád-Orvostörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok

Bika… Ő meg csak nyöszörög, dobálja a fejét, kapál a lábával. A fél papucscipője leesik, és az oldalán áll meg. A nőt friss fájdalom önti el, a görcsök rozsdás horgonyként mélyesztik hasába fogaikat, érzi, hogy a vérzés újra megindul, de a rugdalózást képtelen abbahagyni.

Ha a férfi ilyen állapotban van, hiába nézi, csak a semmit látja: valami félelmetes űr tátong a helyén. És már ott is áll fölötte, csüggedten ingatja a fejét. Aztán leguggol, és alácsúsztatja a karját.

Az asszony úgy kitalálja a gondolatait, mintha a fejében sétálna. El fogják állítani. És a vetélést is elállítják? És a gondolata második részét ezúttal sem akarja meghallani: Visszér Zudin professzornak. Ó, mennyire gyűlöllek. A férfi átviszi a szobán, majd letérdel, és az ernyedt testet elhelyezi a lépcső tövében. A nő lehunyja a szemét, hogy ne is lássa; most nem bírná elviselni a képét.

Úgy érzi, megőrül, ha tovább nézi. Mintha a tudata elszállt volna, s csak a test maradt volna hátra. Ha késem volna, most leszúrhatnám, gondolja — de ezt a gondolatot sem akarja meghallani, nemhogy fontolóra venni.

Csak úgy szólal meg benne, mint tompa visszhang, talán férje tébolyának továbbrezgése, halkabban a barlangbeli denevér röpténél. A férfi arca hirtelen megélénkül; feláll, hallatszik, ahogy roppan a térde. Lepillant az ingére, van-e rajta vér, de semmi baj. Aztán a sarok felé néz, oda, ahol a nő az imént összetörve gunnyasztott.

Hát igen, ott már akad vér: csöppecskék, csíkocskák. A nő most ismét vérezni kezd, ezúttal már gyorsabban, hevesebben; érzi, amint elönti az a beteges, szinte falánk melegség.

Úgy patakzik, mintha már régóta készülne kiönteni az idegent a maga piciny hajlékából. Mintha — ó, micsoda iszonyatos gondolat — az apai hányadot, a tébolynak az ő testébe átköltözött részét akarná elmosni. A férfi visszamegy a konyhába, ott időzik vagy öt percen át.

Szerkesztő:匈牙利语 – Wikiszótár

A nő hallja, ahogy sertepertél, közben pedig valóban végbemegy a vetélés: a fájdalom tetőzik, aztán apró rebbenésekkel elfolyik, szétporlad — nemcsak érezni, de hallani is.

Végül olyan érzése támad, mintha valami meleg, sűrű fürdőben, ragacsos vérmártásban ülne. A megnyúlt árnyék táncol az átjáró falán, mialatt nyílik-csukódik a frizsider, nyílik-csukódik egy szekrény a parányi nyikorgás elárulja, hogy a mosogató alatti.

Így kezelheted a visszeres tüneteidet - pozitivemberek.hu

Víz folyik a mosogatóba, utána pedig — éppen mialatt a baba kilökődik belőle — hallatszik, ahogy dúdolni kezd — mit is? Amikor visszajön, szendvics van nála — hát persze, nem kapott vacsorát, és nyilván megéhezett —, a másik kezében pedig nedves rongy; a mosogató alól szedte elő.

A demencia az alkoholizmus következménye

Leguggol a sarokban, ahová a nő támolygott, azután, hogy a férje kitépte kezéből a könyvet, és háromszor keményen a hasába öklözött — piff, paff, puff, alászolgája, idegen visszér Zudin professzornak, és feltörli a vércsöppeket meg a vércsíkokat. Most már jobbára csak a lépcső tövénél véres a padló, éppen úgy, ahogyan eltervezte.

Takarítás közben a szendvicsét majszolja. A töltelék szaga a megmaradt grillezett disznóhúst sejteti; ebből akart a nő szombat estére spagettis vacsorát készíteni. Könnyen összeüthető, egyszerű étel; bekaphatták volna, miközben a tévé előtt ülve a kora esti híradót nézik.

Tartalom. Gyógyszertár. a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének Kiadványa ISSN

A férfi lenéz a halványpirosra színeződött rongyra, majd a sarkot fürkészi, ismét a rongyra pillant, és bólint. Aztán jó nagyot harap a szendvicséből, és feláll. Amikor ismét visszajön a konyhából, lassan erősödő szirénabúgás hallatszik.

Bizonyára a kihívott mentőautó közeleg. A férfi odajön, letérdel mellé, megfogja a kezét, homlokráncolva állapítja meg, milyen hideg, és gyengéden dörzsölgetni kezdi. Látod, még neked próbálok magyarázkodni, sugallja ez a mosoly. Hát idáig fajultak a dolgok, hogy enné meg a fene! Két perc, és itt lesznek. A nő ránéz, nem felel.

A hasában dúló kín valamelyest enyhült, és amikor a férfi ezúttal még keményebben markolja meg a kezét, a fájdalom végre a tudatáig hatol, úgyhogy felnyög. A nő a besüppedt, kifejezéstelen szempárba bámul, és bólint. Körülötte tompa szag lengedez — sós víz és réz szaga. Ez már nem a vérmártás; most mintha szétfröccsent vegyszerben ülne. A nő bólint.