Much more than documents.

Hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől. Felkapott bejegyzés:

hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől fenyő a visszér ellen

Az átiratokat a Küldött diktálása alapján az Inkvizíciós Szék által kirendelt védőügy­véd készítette a nagyvilág és az utókor okulására, mindazonáltal az írnoknak nem tiszte ítélkezni a szavak igazságtartalma felett. A sors úgy hozta, hogy a krónikás ezekben az utolsó órákban egyben gyóntatója és lelki pásztora is volt az elítéltnek, amíg végigkövette a feloldozáshoz és az üdvösség­hez vezető keskeny ösvényen, s ezért talán a kelle­ténél nagyobb bepillantást nyert annak megkérge­sedett lelkébe, és szembeötlő idegensége ellenére is közelebb került mély gyarlóságához.

Mint a titkos történelemben jártas olvasó szá­mára az bizonyára közismert, a Hideg Világ Kül­dötte - fiatal kora ellenére is - az egyik legna­gyobb fenyegetésnek bizonyult, amely az évtized el­ső felében megkörnyékezte az Egyisten birodalmát. Az országszerte szájról szájra terjedő pletykák és szóbeszéd szerint a Küldött a legsötétebb fekete­mágiában és egyéb tiltott, a klérikus dogmatika ál­tal szentségtelennek és istengyalázónak tartott tu­dományokban volt járatos, és nem mindennapi szellemi képességeit a birodalomszerte kiterjedt hálózatokkal rendelkező alvilági testvériségek és romlásszekták egyesítésének érdekében kamatoz­tatta.

Elfogyott otthon a tojás? 7 zseniális ötlet, hogy helyettesítsd - Ripost | Math

A titkosszolgálati jelentések, az egyházi- és a világi per alatt felvett jegyzőkönyvek tanúsága sze­rint a Küldött a nyugati határvidék féldomíniu­mainak egyikén át érkezett az országba, és pályája kezdetén a gyepűvidéken letelepített nekroszerafista nomádok, il­letve Gorvikból bevándorló ranagolita hazaárulók segítségére támaszkodott hatalmi bázisa kiépítésé­ben.

Ezután kapcsolatokat és képviseleteket épített ki klánjának országszerte, a triátus ítéletho­zói alakulatainak és az egyházi boszorkányvadász mozgalmak minden erőfeszítése ellenére is. Ér­dekeltségei és ismeretlen indíttatású hatalmi tervei hamarosan már a királyi székváros nemesi udvara­inak életére is árnyékot vetettek, ezért mind a Má­sodik Arc Testvérisége, mind a Titkos Inkvizíció rejtett akciók sokaságával kísérelte meg felkutatni a klánfőnököt, elfogása és elítéltetése érdekében - ám hiábavalónak bizonyult a számtalan gyalogál­dozat.

Az elkeseredett nyomozás és a ravasz intri­kák ellenére a Poplitealis véna visszér kezelése nyomában járó vadászko­pók egy kerek esztendővel később sem jutottak kö­zelebb prédájukhoz.

A hírszerző ágenseknek még azt sem sikerült kétséget kizáróan kideríteniük, pontosan melyik város, melyik klánmenedékházá­ban van a székhelye e rejtőző alvilági figurának. Egyesek Irganóra, mások Shadonra, megint mások egyenesen Tela-Bierrára, az egyházatyák városára gyanakodtak.

A Küldött személye körül gyűrűző botrány pedig már-már elviselhetetlenné növeke­dett. Végül a P. A Hi­deg Világ Küldötte, egy örökké természetellenes árnyékokba burkolózó, kivehetetlen arcvonású, re­kedt figura ugyanis az egyik fogvacogtató hajnalon önként jelentkezett a Fényességes Trónus Lovag­rend királyvárosi rendházának kapujánál, és azon­nal az ítélőszék elé szállíttatását kérte.

A döbbenet annál is nagyobb volt, mivel ez közvetlenül az után történt, hogy egy biztosnak vélt, a Küldött elfogá­sára - külországi kalandozók bevonásával - mit tegyek, ha visszérbetegségem van csapda kudarcot vallott.

Miután a kirendelt jogtudorok és az ügyben illetékes kamarillabizottság által előcitált tanúk kétséget kizáróan bizonyí­tották a Küldött - akinek valódi neve visszér dudor ekkor, sem később nem került napvilágra - személyazo­nosságát, rögvest összeült mind a világi, mind az egyházi ítélőszék.

Hamarosan egymástól függetlenül mindkettő halálos ítéletet mondott ki a vádlott­ra, olyan főbenjáró bűnök alapján, mint: kémke­dés, lázadásra való felbujtás, koronaellenes össze­esküvés, eretnekség, boszorkánymesteri mágiában való jártasság, szerafista paktum kötése, többrend­béli gyilkosság, illetve lélekpusztító bűbáj alkalma­zása. A Küldött szemmel láthatóan zokszó nélkül fogadta a vádpontokat, sőt, egyes vélemények sze­rint megkönnyebbülni látszott, mikor kitűzték a közeljövőben végrehajtandó autodafé időpontját, akárha valami iszonyatos teher elöli végső mene­déket látna az exterminátusban.

E dokumentum jelentéktelen személyű lejegyző­je csak a tárgyalások második felében kapcsolódott be az ügybe, mint az örökké árnyékokban rejtező Kül­dött egyházi védőügyvédje és jogi, illetve lelki ta­nácsadója. A védőügyvédi posztot nem kényszer­ből, inkább belső indíttatásból fogadta el, abban a hitben, hogy még korának legalantasabbnak, leg­gonoszabbnak vélt embere is megérdemli a lehető­séget, hogy bemutassa nézőpontját, és indítékaira fény derüljön. Bár ez a tényleges esettel, a Küldött alvilági tevékenységével kapcsolatban nem történt meg, de a Hideg Világ Küldötte - aki kifogástala­nul beszélte a shadoni nyelv bíbor dialektusát - a­zon az estén mégis magához gyógyított visszér gyógynövényekkel azt az embert, akit - jobb híján - legközelebbi bizalmasának hí­vott, mondván, egy olyan témával kapcsolatban kíván nyilatkozni, amely már régóta foglalkoztatja az ispotályok messzeföldön híres gyóntatópapját, ­azaz jómagamat Hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől, Fra Celestius, hogy eljöttél!

Ülj csak oda, az étkekkel teli tálcát tartó asztal mellé, én már nem fogom elfogyasztani az utolsó vacsorámat.

Hírkeresõ - a legnagyobb hírportál

Valahogy elment az étvágyam ma éjjel. Tudom, nem lehetett könnyű átjönni az ispotá­lyokból e siralomház falai közé. És tisztában va­gyok vele, már így is sokkal többet tettél értem, mint érdemeltem volna, amikor próbáltál közben­járni az érdekemben, hogy alkalmasint bakó alatt, vagy gyorsan ölő méreg áldozataként végezzem az elevenen megégetés helyett, de hidd el, magam sem bánom, ha máglyán hamvasztják el a testem. Ha az inkvizítor uraknak van egy kis esze, még azt a ke­vés hamut - ami megmarad belőlem - is széthordat­ják a széllel, ahogy ígérték.

Így legalább biztos nyo­m nélkül múlik el hiábavaló és szégyenletes életem. Ki tudja, talán a klérusnak igaza van, s az exterminatus folyamata valóban kipurgálja lelkemből a lé­tezésem bűnét, s legalább halálom után üdvösségre érdemesít.

Ha ugyan van lelkem egyáltalán.

  1. Igazság és mítoszok a visszérről
  2. Visszér a lábakon egy hét alatt

Nem azért hívattalak tehát, hogy még egyszer beszélj az inkvizítor urakkal. Krónikás tudományod keltette fel érdeklődése­met. De kérlek, vigyázz a szavaimat tartalmazó fóliánsra, és rendkívül óvatosan válogasd meg azo­kat, akik böngészhetik, mert ha a papok megtalál­ják nálad, külön máglyát szentelnek föl neki, és ak­kor vallomásaim hiábavalóak voltak. Nem, atyám, nem arról a paktumról fogok be­szélni, amit a Sötétség Lakóival kötöttem.

Az olyan tudás, amit halandó embernek nem szabad birtokolnia. Oly korszaka volt az az életemnek, melyet szeretnék elfelejteni és elfeledtetni. Már megbékéltem, atyám, az Isteneddel, és elfogad­tam, az utókor számára az lenne a legjobb, ha emlékem sem maradna. Visszeres lábtünetek én is azt kívántam, bárcsak soha meg sem születtem volna, de most, hogy csupán ez az egy éjszaka van hátra életemből, úgy érzem, mégis beszélnem kell valakivel, mielőtt a vesztőhelyre kísérnének.

hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől a lábak varikózisának kezelése és megelőzése

Nyomot kell hagynom magam után, amire évezredek múltán is emlékeznek ezen a síkon. Nem magam miatt kívánom ezt: ha csak rólam lenne szó, könnyű szívvel a sírba vinném minden titkomat, életem nyomorúságos emlékeit.

hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől a lábak és a lábujjak zsibbadása visszér

Elvégre a Kárpiton túl ú­gyis van, aki emlékezzék. Ám akkor az utókor nem ismerné Inuit, emléke elveszne velem együtt, mint­ha sose létezett volna, míg másokat - nála kevesebbeket - századokkal később is megénekelnek a dalnokok. És amikor erre gondolok atyám, úgy ér­zem, ez iszonyatosan fáj, és ha nem mesélnék róla, ha nem lennék emlékének megjelenítője, az lenne a legborzalmasabb bűnöm mind közül.

Hisz ő volt az a nő, akit még egy magamfajta szörnyeteg is szeretni tudott. Ő volt az egyetlen, a­ki értelmet adott az életemnek. Az ő emlékéből fo­gok erőt meríteni a lángok perzselő agóniájában, és nem a Kárpiton túl, a Hideg Világban várakozó gazdáim dermesztő leheletéből.

Magamról elég annyit elárulnom: a raganok kö­zött születtem, azon a hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől földsávon, amit ma Fekete Országútnak neveznek kietlensége és emberi életre alkalmatlansága miatt. Amikor én ott éltem, még volt rajta élet, aznap veszett ott ki minden, amikor én eljöttem onnan.

Stephen King - Végítélet 1

Anyámat sosem ismertem, meghalt, mikor megszülettem. Azt, hogy akkor már az apám sem állhatott mellette, csak onnan tu­dom, hogy még élek.

Tudod, atyám, nálunk népi hagyomány, hogy mikor egy anya meghal a szülés­nél, a gyermekét is vele kell ölni, amennyiben túl­élné a világrajövetelt. Persze a mindenütt bölcses­séget kereső Krad-lovagok máig sem értik, miként alakulhatott ki ilyen kegyetlen szokás egy hajdan szilaj, a túlélést mindennél többre becsülő nomád népnél, még ha e népet le is telepítették időközben.

Igaz, e bölcs lovagok elfeledkeznek arról, hogy valaha a Fekete Határ mögül törtek ki az elődeink, s ott az adókat ma is vérben és velőben mérik nemes­fém vagy termény helyett. Engem az öregedő bábaasszony vett magához, majd északra menekült az előítéletek elől, és új lakhelyünkön, a Városállamokhoz tartozó Hidr'g Kuldban már mint özvegy, saját későn született gyermekét egyedül nevelő asszonyka mutatkozott be.

Nem tudom, mit gondolhatott szegény fejével, amiért így áthágta az ősi szokásjogot, és magára haragította a szellemeket.

3. Évezred 2005 - 01.

Tán egyedül érezte ma­gát, hisz meddő lévén sosem lehetett visszér winx, és úgy hitte, az ősök hallgatták meg az imáit, mikor kuny­hójába vezették a nincstelen, senkinek sem hiány­zó, szerencsétlen asszonyt, aki egy élő és egészsé­ges gyermeket hagyott rá. Erről persze csak a halá­los ágyán beszélt nekem, akkor is kurtán, kérdése­imre makacsul összeszorított szájjal válaszolva, amikor elvitte a tüdővész tizenkét esztendővel ké­sőbb.

Abban az évben, amikor elözönlött minket a kráni sereg. Tudod, atyám, mi, akik a Fekete Határ tőszom­szédságában, az U'Cheoli havasok lábától keletre elterülő, a Keskenypuszta szájából nyíló síkságo­kon élünk, mindig is tudatában vagyunk a veszélynek, hogy bármikor kicsaphat ránk a khatif hadu­rak valamelyike, bármely, csak általuk érthető ok­okból.

Ám az efféle portyákról szóló híradásokat úgy fogad­juk, megtörténésük lehetőségével csak úgy számo­lunk, mintha természeti csapásokkal állnánk szem­be: akár a pusztákat végigtaroló futótűzzel, a szán­tókat végigverő jégesővel, vagy a fákat kidöntő szélviharral.

hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől visszér és a szállítás

Kivédeni nem tudjuk az ilyen átkot, és legnagyobb szerencsénk­re oly ritkán következik be, hogy a legtöbben kö­zülünk egy életet leélhetnek anélkül, hogy valaha is dolguk akadna a khatifokkal.

De a pokol tornácán eltöltött élet, a tiltott mezsgye közelsége óhatat­lanul árnyékba vonja szívünket, megmérgezi álma­inkat, s bár hangosan soha nem mondjuk ki, éle­tünk úgy telik, akárha egy lecsapni készülő hóhér­pallos pengéje lebegne a fejünk fölött.

Ezért külön hangsúlyt fektetünk az ősök szellemeivel való szö­vetségre, jóindulatuk elnyerésére, nehogy megha­ragudjanak ránk, és engesztelhetetlen dühükben hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől idejében ómeneket küldeni a közelgő vészről.

Amikor azonban a birodalmi légiók és ork se­gédcsapataik elözönlötték a világot a Dúlás esztendejében, minket semmilyen előjel nem figyelmez­tetett, egészen addig, mikor már a határainkban áll­tak a zord bércekből alászálló fekete seregek. Az Államszövetség határától ennyire nyugatra nyoma sincs mentalisták kiépítette fürkész-hálónak, mely a határokat átlépő ellenséget észlelné, s riasztaná a közeli településeket: eljött a futás ideje.

A sámánok Eleven Zotgejt-tudatának, az adott vidéken élő összes sámán szellemének összekapcsolódásából született üzenetközvetítő- és riasztórendszernek mifelénk közel kétszáz esztendeje nem volt idéző­mestere: a puszta öregsámánja megharagudott ránk, egyszerű népekre valami rejtélyes okból, és elzárkózott egykori tanítványai elől a közeli láp­ban, Gruthban.

Nagysámán nélkül az Eleven Zot­gejt magját adó Ősszellemet nem lehet megidézni, a mentális háló pedig használhatatlan Ősszellem nélkül. Így csupán az önálló akarattal bíró szelle­mekben bízhattunk, akik ezúttal cserbenhagytak bennünket. Úgy hiszem, atyám, az én életem, a puszta létezésem lehetett az a bűn, amely halálra ítéltette az alföld csaknem összes lakóját, és eltö­röltette még a létezésük emlékét is, településeik romjaival együtt. Igen, atyám, hiszem, mert másban hinni, abban, hogy pusztulásunk nem volt egyéb, mint teljesség­gel értelmetlen, a történelem a lábak visszeres népi gyógymódokkal fájnak szeszélyéből, az is­tenek gonosz tréfájából bekövetkező hiábavaló po­csékolása az élet szentségének, nagyobb kínt jelen­tene lelkemnek, mint amit el tudnék viselni.

A fergeteg áttaposott rajtunk minden részvét és kegyelem nélkül, akár a málhás állatok a patáik alatt rekedt férgeken.

Anni Freiin Ebner von Eschenbach, korabeli tanú

Még csak nem is mi voltunk a hadjárat célpontjai, csupán útba estünk. Emlékszem atyám, könyörtelen élességgel em­lékszem arra a tavaszi napra, mert az ősök bünteté­seként kitörölhetetlen kristálytisztasággal égett el­mémbe a kép, amikor először pillantottam meg őket. A falu hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől, az ugarföldeken legeltettem a közös bivalycsordát, mikor a verőfényes, felhőtlen délutáni égen váratlanul fekete füstfellegek ma­gasba szökő oszlopaira lettem figyelmes arrafelé, ahol az Ördögnyelv hegységének keleti nyúlványai az égre merednek.

Hogy megnézzem, mi lehet az, felkapaszkodtam egy közeli, évszázados platánfa lombkoronájába. Eltartott egy ideig, míg olyan ma­gasságba másztam, ahonnan a sűrűn növő zöld le­velek takarásából kikémlelhettem a hosszan elnyú­ló pusztára, és a panorámát lezáró, a szomszédos falu birtokában levő dombokra, de balsejtelemtől elszorult szívvel láttam, ahogy az eget elborító sö­tét fellegek azon is túlról erednek, szinte összefüg­gő falat emelve a nyugati horizont elé.

Ekkor hal­lottam meg a fa körül bóklászó, addig békésen ké­rődző állatok ideges bőgését, és észrevettem, hogy az ágak körülöttem és alattam ütemesen hajladoznak.

Egy világbajnoknak egy hét alatt sikerült megszabadulnia a visszértől. Professzionális módszerek!

Majd megéreztem az ezt kiváltó, egyre erősödő, bár egyelőre még gyenge remegését a földnek, ami mintha a föld szívének dobogása lett volna. Tudtam, ilyesmi előidézésére csak valami hatalmas, szélsebesen közeledő tömeg képes, ami végzetes események bekövetkeztét je­lezte.

A hátam korlátozott visszér, a falu házai felől kórusban felharsanó, egymással versengő kutyaugatás szóla­mait hozta a szél. Azután, ahogy a távoli dombhajlatokat figyel­tem, váratlanul magasba nyúló kopjafejeket, há­rom sarlós birodalmi címerrel díszített zászlóruda­kat, filigrándíszes hadijelvényeket pillantottam meg előbukkanni a dombok túloldaláról, mint ahogy a vízszint alól felmerülő búvármadarak buk­kannak fel a habok közül.

Majd leszédültem ijed­temben a kilenc láb magasból, amikor a nyújtózko­dó jelvényeket követve mattfekete páncélos, ördöngős fenevadakra emlékeztető hátasaikat kihí­vóan táncoltató idegenek emelkedtek elő az álta­lam már belátható dombtetőre, és végeláthatatlan sorokban vágtató csatlósaikkal, egekbe szálló por­felhővel a nyomukban megindultak az irányomba.

A félelem valóban természetfeletti képessége­ket adhat az embereknek, mert én olyan gyorsan kúsztam le a fa felső ágairól, hogy rendes körülmé­nyek között nyakamat szegtem volna, most mégis sértetlenül értem földet, ahogy fürgén a falu felé ve­gyem az irányt. Ehhez meg kellett kerülnöm a remegő föld dobogásától megzavarodott gulyát, a mind idegesebben mocorgó, ide-oda forgolódó állatokat.

Ahogy azon­ban a vágtázva közeledő lovasság zaja egyre hangosabb lett, és a lassan menekülésre hajló vá­gómarhák mind ingerültebben kezdtek bőgni a fü­lem mellett, rádöbbentem: minden igyekezetem dacára sem fogom tudni időben elérni a falut, hogy figyelmeztethessem az atyafiakat a közelgő vesze­delemre. Ráadásul hamarosan kiérek az emberma­gas bivalyok takarásából, és akkor engem is meg­pillanthatnak a közeledő khatifok, és elsöpörnek a jószágokkal együtt.

Belátom, atyám, akkor és ott nem is merült fel bennem a hősénekekbe illő virtuskodás, nem vágytam szembeszállni a hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől özönlő fene­vadak seregével, csak az járt az eszemben, hogy minél előbb félreálljak a közeledők útjából és el­bújjak valahová, ahol még maguk az Istenek sem találnak rám.

Ha emiatt bárki az irháját féltő gyáva cenknek nevezne, javaslom, nézzen előbb egy szál magában, fegyvertelenül farkasszemet egy közele­dő lovasrohammal, amit ráadásul a démonok ivadékai indítanak ellene.

Hanem ekkor került utamba az ugar melletti parcellákat tápláló öntözőcsator­nák kútja, és én hirtelen riadalmamban gondolko­dás nélkül feléje vettem az irányt, hogy a vederbe, és az azt felfüggesztő láncba kapaszkodva alá­ereszkedjek a mélybe, ahol nyakig a jéghideg víz­be merülve a khatifok biztos nem vesznek észre. Hangos csattanással csapódtam a vízbe, ahogy a csörlő aláeresztett az akna sötét mélységeibe, és csak azután kezdtem el mérlegelni, mekkora hibát követhettem el azzal, hogy egy kiút nélküli menedéknek számító kútba vetettem magam.

Úgy em­lékszem, még a nyelvem legvégét is elharaptam a becsapódáskor, könnyeimmel küszködve kellet megbirkóznom a fájdalommal és a számba gyűlő sós ízű vérrel, miközben belecsobbantam a jéghi­deg vízbe.

Máig nem értem, miként bírhattam ki odalent oly sokáig, vacogva a hidegtől és a rettegéstől, miközben elkékült kezeim elgémberedtek a ka­paszkodástól és fogaim össze-összekoccantak a félelemszülte remegéstől, de kerek két napot vára­koztam odalent a kút mélyén.

Betegségek meghatározása

És mondom neked, atyám, olyan pokoli két napot még senki sem élt meg azok közül, akiket ismersz, mint én akkor. Mert bár számításom bevált, és a kútba senki még csak bele sem pillantott, de odalent talán mégis iszonyatosabb volt a felszínen elvonuló hordák minden megmozdulása, a tudat, hogy semmivel nem befolyásolhatom a történéseket.

Mert látni ugyan nem láttam a krániakat, de hallottam minden felszíni lépésüknek, elvetemült gaztettüknek a visszhangjait a mélyben, és ez elég volt, hogy lázálmos víziókat, hagymázas fantazmagóriákat okozzon nekem mind a mai napig, ha megpróbá­lom elképzelni őket.

Először a pokoli ménjeiken vágtató lovasságot hallottam, amint megállás vagy lassulás nélkül ke­resztülgázol az általam őrizetlenül hagyott állato­kon.

Tomboltak, vigadtak, nyilallás állt az oldalukba a nagy kacagástól, és olyan szeretettel néztek egymásra, mint eddig még soha. Mikor végképp kifulladtak, s már csak a kártya csattogott, valaki a nevetéstől fáradtan, szinte megkínozva, másfelé terelte a szót. Tessék csak szépen ideadni. Ulti elfogva. Hitler kampec.

A kút falából földdarabok és kőszilánkok hul­lottak a nyakamba és a már amúgy is fodrozódó vízbe, ahogy az egész határ megremegett a vágtató lábak ütlegeitől. A paták felverte por ködként szi­tált a kút szájánál, a dübörgés szinte fülsüketítő volt.

  • Meddoseg-Lombikbebi - Index Fórum
  • Jézus az Emberiséghez
  • Az elmúlt 20 év leginkább inspiráló sportolók | pozitivemberek.hu
  • Betegségek meghatározása - FLAVIN7 – FLAVIN termékek
  • 68 Best egeszseg images in | Egészség, Gyógynövények, Természetes egészség

Ebbe csak időnként zavart hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől egy-egy bivaly fájdalmas, halálhörgésbe fúló bőgése, ahogy a monstrumok - lassítás vagy kerülő nélkül - átta­postak rajtuk.

De a legijesztőbb mégis az volt, hogy a förmedvény hátasok lovakra jellemző nye­rítés és horkantás helyett farkas vonításához és medve morgásához hasonló üvöltéseket hallattak. Ekkortájt kezdte valaki félreverni a tűz­jelző kolompot a faluban, ami nagy riadalmat okozhatott a kutyák ugatásától már valószínűleg amúgy is éberré vált gazdák és családjaik közt. Aztán valahol odafent felhangzottak a harci kürtök hadjelei, és a következő pillanatban a kút szája felett - ami mindaddig a szállingózó por ellenére is világosan ragyogott - elsötétült a világ, hangos siví­tással és suhogással telt meg, ahogy valakik ezer­nyi nyílvesszőt - köztük szurokkal és naftával égő darabokat - küldtek az útjára a dombok irányából, feltételezhetően átlőve a lovasok feje fölött, a ro­ham megállítására készülődő falut véve célba.

Majd észveszejtő üvöltözés, halálsikolyok, jajveszékelés és kétségbeesett óbégatás távoli hangjai ju­tottak el hozzám, csaknem egyszerre zengett fel e kakofónia több száz torokból, a lángra kapó tarló sercegésével és az visszér az arcon hogyan kell kezelni házfalak recsegés-ropogásával együtt. A csatatérré változott falu felől szálló hangok között voltak olyanok is, amelyekről el sem tudtam addig képzelni, hogy emberi torokból jöhetnek ki hason­lók.

Fizetni a klinikán a lombikért illetve az ahhoz kapcsolódó vizsgálatokért nem kell, csak a gyógyszereket több különböző szinte személyre szóló stimulációt alkalmaz. Az inszemért fizetni kell arra nem kapta meg a TB támogatást. Különben egy UH ha nem lombik miatt, akkor 5e ft. A mi történetünk: a II Női klinikán volt 3inszem, majd mivel nem igazán volt szimpi a hely és az ellátás milyensége felkerestük Dévai doktort, első alkalommal egy általános vizsgálat és beutaló mindenféle vérvizsgálatokra ez kb. Majd az eredmények tükrében megkezdődött a Chlosilbegites stimuláció az inszemre 3sikertelen.

A lobogó lángok, a felszálló füst, és a menet közben a kút mel­lett elszáguldó lovasok felverte por egyvelege vég­leg elhomályosította a napot. Az artikulálatlan han­gok többsége azonban rövidesen tragikus hirtelen­séggel elhalkult.

Ekkor már tudtam: a falunak nin­csenek túlélői. Majd váratlanul az íjászokat szállító harci jár­művek döcögésének hangjai szűrődtek le hozzám. Ezek már lassú, majdhogynem kényelmes tempó­ban követték az előbb rohamra induló lovasságot, tudván, úgysincs már miért sietniük.

Ezeknek a harciko­csiknak és az őket követő málhás állatoknak az át­vonulása tartott a legtovább, hisz nemcsak aznap, de a mészárlást követő éjszaka alatt is folytatódott, míg a továbbra is parázsló tüzek hamis hajnalpírba vonták az általam a mélyből látott világ szeletét. Utóbb végiggondolva, a harci járművek közt lehet­tek társzekerek és hadtápot szállító kocsik is, hisz túl sokáig tartott az elvonulásuk.

Végül, amikor láttam, hogy senki sem lassít azért, hogy engem szemügyre vegyen a kút mélyén, oda­szíjaztam magam a lánchoz. A végkimerültségtől és az elcsigázottságtól elgyötörten el-elszenderül­gettem egy fertályórácskára, percekre, hogy aztán lidérces álmaimból egy-egy hirtelen fenti zajra, hátborzongató vinnyogásra riadjak. A tüdőm már szúrt a nyirkos levegőtől, amibe égett hús, rothadás, ürülék és más meghatározhatatlan szagok bű­ze vegyült.

Könnyíteni magamon csak ugyanabba a vízbe tudtam, amiben én is rejtőzködtem. Enni előző reggel óta nem tudtam, ami talán áldásos is volt, hisz valószínűleg úgyis felöklendeztem volna félelmemben és undoromban mindent. Mindezen túl, őszintén megmondom, máig nem értem, miért nem fagytam halálra odalent.

Rettegésemben hal­kan suttogva-énekelve az ősökhöz fohászkodtam, üres, jelentés nélküli mantraként sorolva az imákat, amik megnyugtató ismerősként kötöttek múltam, egykori otthonom örök, biztonságosnak vélt köze­géhez, a hirtelen ellenségessé és tébolyítóan ide­genné vált, összeomlott világgal szemben.