Hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől. Felkapott bejegyzés:
Tartalom
- Elfogyott otthon a tojás? 7 zseniális ötlet, hogy helyettesítsd - Ripost | Math
- Hírkeresõ - a legnagyobb hírportál
- Stephen King - Végítélet 1
- 3. Évezred 2005 - 01.
- Anni Freiin Ebner von Eschenbach, korabeli tanú
- Egy világbajnoknak egy hét alatt sikerült megszabadulnia a visszértől. Professzionális módszerek!
- Betegségek meghatározása
Az átiratokat a Küldött diktálása alapján az Inkvizíciós Szék által kirendelt védőügyvéd készítette a nagyvilág és az utókor okulására, mindazonáltal az írnoknak nem tiszte ítélkezni a szavak igazságtartalma felett. A sors úgy hozta, hogy a krónikás ezekben az utolsó órákban egyben gyóntatója és lelki pásztora is volt az elítéltnek, amíg végigkövette a feloldozáshoz és az üdvösséghez vezető keskeny ösvényen, s ezért talán a kelleténél nagyobb bepillantást nyert annak megkérgesedett lelkébe, és szembeötlő idegensége ellenére is közelebb került mély gyarlóságához.
Mint a titkos történelemben jártas olvasó számára az bizonyára közismert, a Hideg Világ Küldötte - fiatal kora ellenére is - az egyik legnagyobb fenyegetésnek bizonyult, amely az évtized első felében megkörnyékezte az Egyisten birodalmát. Az országszerte szájról szájra terjedő pletykák és szóbeszéd szerint a Küldött a legsötétebb feketemágiában és egyéb tiltott, a klérikus dogmatika által szentségtelennek és istengyalázónak tartott tudományokban volt járatos, és nem mindennapi szellemi képességeit a birodalomszerte kiterjedt hálózatokkal rendelkező alvilági testvériségek és romlásszekták egyesítésének érdekében kamatoztatta.
Elfogyott otthon a tojás? 7 zseniális ötlet, hogy helyettesítsd - Ripost | Math
A titkosszolgálati jelentések, az egyházi- és a világi per alatt felvett jegyzőkönyvek tanúsága szerint a Küldött a nyugati határvidék féldomíniumainak egyikén át érkezett az országba, és pályája kezdetén a gyepűvidéken letelepített nekroszerafista nomádok, illetve Gorvikból bevándorló ranagolita hazaárulók segítségére támaszkodott hatalmi bázisa kiépítésében.
Ezután kapcsolatokat és képviseleteket épített ki klánjának országszerte, a triátus ítélethozói alakulatainak és az egyházi boszorkányvadász mozgalmak minden erőfeszítése ellenére is. Érdekeltségei és ismeretlen indíttatású hatalmi tervei hamarosan már a királyi székváros nemesi udvarainak életére is árnyékot vetettek, ezért mind a Második Arc Testvérisége, mind a Titkos Inkvizíció rejtett akciók sokaságával kísérelte meg felkutatni a klánfőnököt, elfogása és elítéltetése érdekében - ám hiábavalónak bizonyult a számtalan gyalogáldozat.
Az elkeseredett nyomozás és a ravasz intrikák ellenére a Poplitealis véna visszér kezelése nyomában járó vadászkopók egy kerek esztendővel később sem jutottak közelebb prédájukhoz.
A hírszerző ágenseknek még azt sem sikerült kétséget kizáróan kideríteniük, pontosan melyik város, melyik klánmenedékházában van a székhelye e rejtőző alvilági figurának. Egyesek Irganóra, mások Shadonra, megint mások egyenesen Tela-Bierrára, az egyházatyák városára gyanakodtak.
A Küldött személye körül gyűrűző botrány pedig már-már elviselhetetlenné növekedett. Végül a P. A Hideg Világ Küldötte, egy örökké természetellenes árnyékokba burkolózó, kivehetetlen arcvonású, rekedt figura ugyanis az egyik fogvacogtató hajnalon önként jelentkezett a Fényességes Trónus Lovagrend királyvárosi rendházának kapujánál, és azonnal az ítélőszék elé szállíttatását kérte.
A döbbenet annál is nagyobb volt, mivel ez közvetlenül az után történt, hogy egy biztosnak vélt, a Küldött elfogására - külországi kalandozók bevonásával - mit tegyek, ha visszérbetegségem van csapda kudarcot vallott.
Miután a kirendelt jogtudorok és az ügyben illetékes kamarillabizottság által előcitált tanúk kétséget kizáróan bizonyították a Küldött - akinek valódi neve visszér dudor ekkor, sem később nem került napvilágra - személyazonosságát, rögvest összeült mind a világi, mind az egyházi ítélőszék.
Hamarosan egymástól függetlenül mindkettő halálos ítéletet mondott ki a vádlottra, olyan főbenjáró bűnök alapján, mint: kémkedés, lázadásra való felbujtás, koronaellenes összeesküvés, eretnekség, boszorkánymesteri mágiában való jártasság, szerafista paktum kötése, többrendbéli gyilkosság, illetve lélekpusztító bűbáj alkalmazása. A Küldött szemmel láthatóan zokszó nélkül fogadta a vádpontokat, sőt, egyes vélemények szerint megkönnyebbülni látszott, mikor kitűzték a közeljövőben végrehajtandó autodafé időpontját, akárha valami iszonyatos teher elöli végső menedéket látna az exterminátusban.
E dokumentum jelentéktelen személyű lejegyzője csak a tárgyalások második felében kapcsolódott be az ügybe, mint az örökké árnyékokban rejtező Küldött egyházi védőügyvédje és jogi, illetve lelki tanácsadója. A védőügyvédi posztot nem kényszerből, inkább belső indíttatásból fogadta el, abban a hitben, hogy még korának legalantasabbnak, leggonoszabbnak vélt embere is megérdemli a lehetőséget, hogy bemutassa nézőpontját, és indítékaira fény derüljön. Bár ez a tényleges esettel, a Küldött alvilági tevékenységével kapcsolatban nem történt meg, de a Hideg Világ Küldötte - aki kifogástalanul beszélte a shadoni nyelv bíbor dialektusát - azon az estén mégis magához gyógyított visszér gyógynövényekkel azt az embert, akit - jobb híján - legközelebbi bizalmasának hívott, mondván, egy olyan témával kapcsolatban kíván nyilatkozni, amely már régóta foglalkoztatja az ispotályok messzeföldön híres gyóntatópapját, azaz jómagamat Hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől, Fra Celestius, hogy eljöttél!
Ülj csak oda, az étkekkel teli tálcát tartó asztal mellé, én már nem fogom elfogyasztani az utolsó vacsorámat.
Hírkeresõ - a legnagyobb hírportál
Valahogy elment az étvágyam ma éjjel. Tudom, nem lehetett könnyű átjönni az ispotályokból e siralomház falai közé. És tisztában vagyok vele, már így is sokkal többet tettél értem, mint érdemeltem volna, amikor próbáltál közbenjárni az érdekemben, hogy alkalmasint bakó alatt, vagy gyorsan ölő méreg áldozataként végezzem az elevenen megégetés helyett, de hidd el, magam sem bánom, ha máglyán hamvasztják el a testem. Ha az inkvizítor uraknak van egy kis esze, még azt a kevés hamut - ami megmarad belőlem - is széthordatják a széllel, ahogy ígérték.
Így legalább biztos nyom nélkül múlik el hiábavaló és szégyenletes életem. Ki tudja, talán a klérusnak igaza van, s az exterminatus folyamata valóban kipurgálja lelkemből a létezésem bűnét, s legalább halálom után üdvösségre érdemesít.
Ha ugyan van lelkem egyáltalán.
- Igazság és mítoszok a visszérről
- Visszér a lábakon egy hét alatt
Nem azért hívattalak tehát, hogy még egyszer beszélj az inkvizítor urakkal. Krónikás tudományod keltette fel érdeklődésemet. De kérlek, vigyázz a szavaimat tartalmazó fóliánsra, és rendkívül óvatosan válogasd meg azokat, akik böngészhetik, mert ha a papok megtalálják nálad, külön máglyát szentelnek föl neki, és akkor vallomásaim hiábavalóak voltak. Nem, atyám, nem arról a paktumról fogok beszélni, amit a Sötétség Lakóival kötöttem.
Az olyan tudás, amit halandó embernek nem szabad birtokolnia. Oly korszaka volt az az életemnek, melyet szeretnék elfelejteni és elfeledtetni. Már megbékéltem, atyám, az Isteneddel, és elfogadtam, az utókor számára az lenne a legjobb, ha emlékem sem maradna. Visszeres lábtünetek én is azt kívántam, bárcsak soha meg sem születtem volna, de most, hogy csupán ez az egy éjszaka van hátra életemből, úgy érzem, mégis beszélnem kell valakivel, mielőtt a vesztőhelyre kísérnének.
Nyomot kell hagynom magam után, amire évezredek múltán is emlékeznek ezen a síkon. Nem magam miatt kívánom ezt: ha csak rólam lenne szó, könnyű szívvel a sírba vinném minden titkomat, életem nyomorúságos emlékeit.
Elvégre a Kárpiton túl úgyis van, aki emlékezzék. Ám akkor az utókor nem ismerné Inuit, emléke elveszne velem együtt, mintha sose létezett volna, míg másokat - nála kevesebbeket - századokkal később is megénekelnek a dalnokok. És amikor erre gondolok atyám, úgy érzem, ez iszonyatosan fáj, és ha nem mesélnék róla, ha nem lennék emlékének megjelenítője, az lenne a legborzalmasabb bűnöm mind közül.
Hisz ő volt az a nő, akit még egy magamfajta szörnyeteg is szeretni tudott. Ő volt az egyetlen, aki értelmet adott az életemnek. Az ő emlékéből fogok erőt meríteni a lángok perzselő agóniájában, és nem a Kárpiton túl, a Hideg Világban várakozó gazdáim dermesztő leheletéből.
Magamról elég annyit elárulnom: a raganok között születtem, azon a hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől földsávon, amit ma Fekete Országútnak neveznek kietlensége és emberi életre alkalmatlansága miatt. Amikor én ott éltem, még volt rajta élet, aznap veszett ott ki minden, amikor én eljöttem onnan.
Stephen King - Végítélet 1
Anyámat sosem ismertem, meghalt, mikor megszülettem. Azt, hogy akkor már az apám sem állhatott mellette, csak onnan tudom, hogy még élek.
Tudod, atyám, nálunk népi hagyomány, hogy mikor egy anya meghal a szülésnél, a gyermekét is vele kell ölni, amennyiben túlélné a világrajövetelt. Persze a mindenütt bölcsességet kereső Krad-lovagok máig sem értik, miként alakulhatott ki ilyen kegyetlen szokás egy hajdan szilaj, a túlélést mindennél többre becsülő nomád népnél, még ha e népet le is telepítették időközben.
Igaz, e bölcs lovagok elfeledkeznek arról, hogy valaha a Fekete Határ mögül törtek ki az elődeink, s ott az adókat ma is vérben és velőben mérik nemesfém vagy termény helyett. Engem az öregedő bábaasszony vett magához, majd északra menekült az előítéletek elől, és új lakhelyünkön, a Városállamokhoz tartozó Hidr'g Kuldban már mint özvegy, saját későn született gyermekét egyedül nevelő asszonyka mutatkozott be.
Nem tudom, mit gondolhatott szegény fejével, amiért így áthágta az ősi szokásjogot, és magára haragította a szellemeket.
3. Évezred 2005 - 01.
Tán egyedül érezte magát, hisz meddő lévén sosem lehetett visszér winx, és úgy hitte, az ősök hallgatták meg az imáit, mikor kunyhójába vezették a nincstelen, senkinek sem hiányzó, szerencsétlen asszonyt, aki egy élő és egészséges gyermeket hagyott rá. Erről persze csak a halálos ágyán beszélt nekem, akkor is kurtán, kérdéseimre makacsul összeszorított szájjal válaszolva, amikor elvitte a tüdővész tizenkét esztendővel később.
Abban az évben, amikor elözönlött minket a kráni sereg. Tudod, atyám, mi, akik a Fekete Határ tőszomszédságában, az U'Cheoli havasok lábától keletre elterülő, a Keskenypuszta szájából nyíló síkságokon élünk, mindig is tudatában vagyunk a veszélynek, hogy bármikor kicsaphat ránk a khatif hadurak valamelyike, bármely, csak általuk érthető okokból.
Ám az efféle portyákról szóló híradásokat úgy fogadjuk, megtörténésük lehetőségével csak úgy számolunk, mintha természeti csapásokkal állnánk szembe: akár a pusztákat végigtaroló futótűzzel, a szántókat végigverő jégesővel, vagy a fákat kidöntő szélviharral.
Kivédeni nem tudjuk az ilyen átkot, és legnagyobb szerencsénkre oly ritkán következik be, hogy a legtöbben közülünk egy életet leélhetnek anélkül, hogy valaha is dolguk akadna a khatifokkal.
De a pokol tornácán eltöltött élet, a tiltott mezsgye közelsége óhatatlanul árnyékba vonja szívünket, megmérgezi álmainkat, s bár hangosan soha nem mondjuk ki, életünk úgy telik, akárha egy lecsapni készülő hóhérpallos pengéje lebegne a fejünk fölött.
Ezért külön hangsúlyt fektetünk az ősök szellemeivel való szövetségre, jóindulatuk elnyerésére, nehogy megharagudjanak ránk, és engesztelhetetlen dühükben hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől idejében ómeneket küldeni a közelgő vészről.
Amikor azonban a birodalmi légiók és ork segédcsapataik elözönlötték a világot a Dúlás esztendejében, minket semmilyen előjel nem figyelmeztetett, egészen addig, mikor már a határainkban álltak a zord bércekből alászálló fekete seregek. Az Államszövetség határától ennyire nyugatra nyoma sincs mentalisták kiépítette fürkész-hálónak, mely a határokat átlépő ellenséget észlelné, s riasztaná a közeli településeket: eljött a futás ideje.
A sámánok Eleven Zotgejt-tudatának, az adott vidéken élő összes sámán szellemének összekapcsolódásából született üzenetközvetítő- és riasztórendszernek mifelénk közel kétszáz esztendeje nem volt idézőmestere: a puszta öregsámánja megharagudott ránk, egyszerű népekre valami rejtélyes okból, és elzárkózott egykori tanítványai elől a közeli lápban, Gruthban.
Nagysámán nélkül az Eleven Zotgejt magját adó Ősszellemet nem lehet megidézni, a mentális háló pedig használhatatlan Ősszellem nélkül. Így csupán az önálló akarattal bíró szellemekben bízhattunk, akik ezúttal cserbenhagytak bennünket. Úgy hiszem, atyám, az én életem, a puszta létezésem lehetett az a bűn, amely halálra ítéltette az alföld csaknem összes lakóját, és eltöröltette még a létezésük emlékét is, településeik romjaival együtt. Igen, atyám, hiszem, mert másban hinni, abban, hogy pusztulásunk nem volt egyéb, mint teljességgel értelmetlen, a történelem a lábak visszeres népi gyógymódokkal fájnak szeszélyéből, az istenek gonosz tréfájából bekövetkező hiábavaló pocsékolása az élet szentségének, nagyobb kínt jelentene lelkemnek, mint amit el tudnék viselni.
A fergeteg áttaposott rajtunk minden részvét és kegyelem nélkül, akár a málhás állatok a patáik alatt rekedt férgeken.
Anni Freiin Ebner von Eschenbach, korabeli tanú
Még csak nem is mi voltunk a hadjárat célpontjai, csupán útba estünk. Emlékszem atyám, könyörtelen élességgel emlékszem arra a tavaszi napra, mert az ősök büntetéseként kitörölhetetlen kristálytisztasággal égett elmémbe a kép, amikor először pillantottam meg őket. A falu hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől, az ugarföldeken legeltettem a közös bivalycsordát, mikor a verőfényes, felhőtlen délutáni égen váratlanul fekete füstfellegek magasba szökő oszlopaira lettem figyelmes arrafelé, ahol az Ördögnyelv hegységének keleti nyúlványai az égre merednek.
Hogy megnézzem, mi lehet az, felkapaszkodtam egy közeli, évszázados platánfa lombkoronájába. Eltartott egy ideig, míg olyan magasságba másztam, ahonnan a sűrűn növő zöld levelek takarásából kikémlelhettem a hosszan elnyúló pusztára, és a panorámát lezáró, a szomszédos falu birtokában levő dombokra, de balsejtelemtől elszorult szívvel láttam, ahogy az eget elborító sötét fellegek azon is túlról erednek, szinte összefüggő falat emelve a nyugati horizont elé.
Ekkor hallottam meg a fa körül bóklászó, addig békésen kérődző állatok ideges bőgését, és észrevettem, hogy az ágak körülöttem és alattam ütemesen hajladoznak.
Egy világbajnoknak egy hét alatt sikerült megszabadulnia a visszértől. Professzionális módszerek!
Majd megéreztem az ezt kiváltó, egyre erősödő, bár egyelőre még gyenge remegését a földnek, ami mintha a föld szívének dobogása lett volna. Tudtam, ilyesmi előidézésére csak valami hatalmas, szélsebesen közeledő tömeg képes, ami végzetes események bekövetkeztét jelezte.
A hátam korlátozott visszér, a falu házai felől kórusban felharsanó, egymással versengő kutyaugatás szólamait hozta a szél. Azután, ahogy a távoli dombhajlatokat figyeltem, váratlanul magasba nyúló kopjafejeket, három sarlós birodalmi címerrel díszített zászlórudakat, filigrándíszes hadijelvényeket pillantottam meg előbukkanni a dombok túloldaláról, mint ahogy a vízszint alól felmerülő búvármadarak bukkannak fel a habok közül.
Majd leszédültem ijedtemben a kilenc láb magasból, amikor a nyújtózkodó jelvényeket követve mattfekete páncélos, ördöngős fenevadakra emlékeztető hátasaikat kihívóan táncoltató idegenek emelkedtek elő az általam már belátható dombtetőre, és végeláthatatlan sorokban vágtató csatlósaikkal, egekbe szálló porfelhővel a nyomukban megindultak az irányomba.
A félelem valóban természetfeletti képességeket adhat az embereknek, mert én olyan gyorsan kúsztam le a fa felső ágairól, hogy rendes körülmények között nyakamat szegtem volna, most mégis sértetlenül értem földet, ahogy fürgén a falu felé vegyem az irányt. Ehhez meg kellett kerülnöm a remegő föld dobogásától megzavarodott gulyát, a mind idegesebben mocorgó, ide-oda forgolódó állatokat.
Ahogy azonban a vágtázva közeledő lovasság zaja egyre hangosabb lett, és a lassan menekülésre hajló vágómarhák mind ingerültebben kezdtek bőgni a fülem mellett, rádöbbentem: minden igyekezetem dacára sem fogom tudni időben elérni a falut, hogy figyelmeztethessem az atyafiakat a közelgő veszedelemre. Ráadásul hamarosan kiérek az embermagas bivalyok takarásából, és akkor engem is megpillanthatnak a közeledő khatifok, és elsöpörnek a jószágokkal együtt.
Belátom, atyám, akkor és ott nem is merült fel bennem a hősénekekbe illő virtuskodás, nem vágytam szembeszállni a hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől özönlő fenevadak seregével, csak az járt az eszemben, hogy minél előbb félreálljak a közeledők útjából és elbújjak valahová, ahol még maguk az Istenek sem találnak rám.
Ha emiatt bárki az irháját féltő gyáva cenknek nevezne, javaslom, nézzen előbb egy szál magában, fegyvertelenül farkasszemet egy közeledő lovasrohammal, amit ráadásul a démonok ivadékai indítanak ellene.
Hanem ekkor került utamba az ugar melletti parcellákat tápláló öntözőcsatornák kútja, és én hirtelen riadalmamban gondolkodás nélkül feléje vettem az irányt, hogy a vederbe, és az azt felfüggesztő láncba kapaszkodva aláereszkedjek a mélybe, ahol nyakig a jéghideg vízbe merülve a khatifok biztos nem vesznek észre. Hangos csattanással csapódtam a vízbe, ahogy a csörlő aláeresztett az akna sötét mélységeibe, és csak azután kezdtem el mérlegelni, mekkora hibát követhettem el azzal, hogy egy kiút nélküli menedéknek számító kútba vetettem magam.
Úgy emlékszem, még a nyelvem legvégét is elharaptam a becsapódáskor, könnyeimmel küszködve kellet megbirkóznom a fájdalommal és a számba gyűlő sós ízű vérrel, miközben belecsobbantam a jéghideg vízbe.
Máig nem értem, miként bírhattam ki odalent oly sokáig, vacogva a hidegtől és a rettegéstől, miközben elkékült kezeim elgémberedtek a kapaszkodástól és fogaim össze-összekoccantak a félelemszülte remegéstől, de kerek két napot várakoztam odalent a kút mélyén.
Betegségek meghatározása
És mondom neked, atyám, olyan pokoli két napot még senki sem élt meg azok közül, akiket ismersz, mint én akkor. Mert bár számításom bevált, és a kútba senki még csak bele sem pillantott, de odalent talán mégis iszonyatosabb volt a felszínen elvonuló hordák minden megmozdulása, a tudat, hogy semmivel nem befolyásolhatom a történéseket.
Mert látni ugyan nem láttam a krániakat, de hallottam minden felszíni lépésüknek, elvetemült gaztettüknek a visszhangjait a mélyben, és ez elég volt, hogy lázálmos víziókat, hagymázas fantazmagóriákat okozzon nekem mind a mai napig, ha megpróbálom elképzelni őket.
Először a pokoli ménjeiken vágtató lovasságot hallottam, amint megállás vagy lassulás nélkül keresztülgázol az általam őrizetlenül hagyott állatokon.
Tomboltak, vigadtak, nyilallás állt az oldalukba a nagy kacagástól, és olyan szeretettel néztek egymásra, mint eddig még soha. Mikor végképp kifulladtak, s már csak a kártya csattogott, valaki a nevetéstől fáradtan, szinte megkínozva, másfelé terelte a szót. Tessék csak szépen ideadni. Ulti elfogva. Hitler kampec.
A kút falából földdarabok és kőszilánkok hullottak a nyakamba és a már amúgy is fodrozódó vízbe, ahogy az egész határ megremegett a vágtató lábak ütlegeitől. A paták felverte por ködként szitált a kút szájánál, a dübörgés szinte fülsüketítő volt.
- Meddoseg-Lombikbebi - Index Fórum
- Jézus az Emberiséghez
- Az elmúlt 20 év leginkább inspiráló sportolók | pozitivemberek.hu
- Betegségek meghatározása - FLAVIN7 – FLAVIN termékek
- 68 Best egeszseg images in | Egészség, Gyógynövények, Természetes egészség
Ebbe csak időnként zavart hogy a csillagok hogyan szabadulnak meg a visszérektől egy-egy bivaly fájdalmas, halálhörgésbe fúló bőgése, ahogy a monstrumok - lassítás vagy kerülő nélkül - áttapostak rajtuk.
De a legijesztőbb mégis az volt, hogy a förmedvény hátasok lovakra jellemző nyerítés és horkantás helyett farkas vonításához és medve morgásához hasonló üvöltéseket hallattak. Ekkortájt kezdte valaki félreverni a tűzjelző kolompot a faluban, ami nagy riadalmat okozhatott a kutyák ugatásától már valószínűleg amúgy is éberré vált gazdák és családjaik közt. Aztán valahol odafent felhangzottak a harci kürtök hadjelei, és a következő pillanatban a kút szája felett - ami mindaddig a szállingózó por ellenére is világosan ragyogott - elsötétült a világ, hangos sivítással és suhogással telt meg, ahogy valakik ezernyi nyílvesszőt - köztük szurokkal és naftával égő darabokat - küldtek az útjára a dombok irányából, feltételezhetően átlőve a lovasok feje fölött, a roham megállítására készülődő falut véve célba.
Majd észveszejtő üvöltözés, halálsikolyok, jajveszékelés és kétségbeesett óbégatás távoli hangjai jutottak el hozzám, csaknem egyszerre zengett fel e kakofónia több száz torokból, a lángra kapó tarló sercegésével és az visszér az arcon hogyan kell kezelni házfalak recsegés-ropogásával együtt. A csatatérré változott falu felől szálló hangok között voltak olyanok is, amelyekről el sem tudtam addig képzelni, hogy emberi torokból jöhetnek ki hasonlók.
Fizetni a klinikán a lombikért illetve az ahhoz kapcsolódó vizsgálatokért nem kell, csak a gyógyszereket több különböző szinte személyre szóló stimulációt alkalmaz. Az inszemért fizetni kell arra nem kapta meg a TB támogatást. Különben egy UH ha nem lombik miatt, akkor 5e ft. A mi történetünk: a II Női klinikán volt 3inszem, majd mivel nem igazán volt szimpi a hely és az ellátás milyensége felkerestük Dévai doktort, első alkalommal egy általános vizsgálat és beutaló mindenféle vérvizsgálatokra ez kb. Majd az eredmények tükrében megkezdődött a Chlosilbegites stimuláció az inszemre 3sikertelen.
A lobogó lángok, a felszálló füst, és a menet közben a kút mellett elszáguldó lovasok felverte por egyvelege végleg elhomályosította a napot. Az artikulálatlan hangok többsége azonban rövidesen tragikus hirtelenséggel elhalkult.
Ekkor már tudtam: a falunak nincsenek túlélői. Majd váratlanul az íjászokat szállító harci járművek döcögésének hangjai szűrődtek le hozzám. Ezek már lassú, majdhogynem kényelmes tempóban követték az előbb rohamra induló lovasságot, tudván, úgysincs már miért sietniük.
Ezeknek a harcikocsiknak és az őket követő málhás állatoknak az átvonulása tartott a legtovább, hisz nemcsak aznap, de a mészárlást követő éjszaka alatt is folytatódott, míg a továbbra is parázsló tüzek hamis hajnalpírba vonták az általam a mélyből látott világ szeletét. Utóbb végiggondolva, a harci járművek közt lehettek társzekerek és hadtápot szállító kocsik is, hisz túl sokáig tartott az elvonulásuk.
Végül, amikor láttam, hogy senki sem lassít azért, hogy engem szemügyre vegyen a kút mélyén, odaszíjaztam magam a lánchoz. A végkimerültségtől és az elcsigázottságtól elgyötörten el-elszenderülgettem egy fertályórácskára, percekre, hogy aztán lidérces álmaimból egy-egy hirtelen fenti zajra, hátborzongató vinnyogásra riadjak. A tüdőm már szúrt a nyirkos levegőtől, amibe égett hús, rothadás, ürülék és más meghatározhatatlan szagok bűze vegyült.
Könnyíteni magamon csak ugyanabba a vízbe tudtam, amiben én is rejtőzködtem. Enni előző reggel óta nem tudtam, ami talán áldásos is volt, hisz valószínűleg úgyis felöklendeztem volna félelmemben és undoromban mindent. Mindezen túl, őszintén megmondom, máig nem értem, miért nem fagytam halálra odalent.
Rettegésemben halkan suttogva-énekelve az ősökhöz fohászkodtam, üres, jelentés nélküli mantraként sorolva az imákat, amik megnyugtató ismerősként kötöttek múltam, egykori otthonom örök, biztonságosnak vélt közegéhez, a hirtelen ellenségessé és tébolyítóan idegenné vált, összeomlott világgal szemben.