Még egy lépés

Liki a visszér

A gazda és a deák Nézd Uram! Két fiad mindjárt számba vevé hite dolgát: Egynek a termő liki a visszér ama tálentum, mi a jussa, Másik ekéje a penna, ha ihlete szánt a papírra, Itt a kamat ez a bor, hát zengjen amaz epigarammát! Alisca Őrzi e táj - Pannónia földje - a római kor hagyatékát, Hajt venyigét szaporán, oltja a bölcs veterán, Tudta Alisca, e hegy leve mustja, ha mennyei lét ád, Lepheti múlt, s vele por, hírneve lesz ez a bor. Elüszionod Szekszárd Térj ide vándor!

E tor már Bakkhosz atyánknak az oltár, Ajkadon jó vörös hegylé olvad a szóval eleggyé, Boldog Elűszionod járd, isteni kert ez a Szekszárd; Áldva a pásztor a korttyal, éltet örökkön e bordal! Béla nevére Béla király, aki bízva a borra apátokat pártolt, – Lásd adománylevelét: ott az igén a pecsét! Héroszunk Háry Bordala élteti Liki a visszér, balga ki kétkedi, ráint! Tán hihetőbb a Homérosz, mint ki e torban a hérosz? Vízzel erényes az ének?

Szomja zenél a tevének? Jó magyar ép esze jól vág, néki a bor az igazság! Egy pint az örökségből Jó Garaynk leleménye: az hogy e bor bika vére, büszke kadarnak a dics’, versbe idézte Babits, Liszt-mise ihlete óbor, írta Piusznak a liki a visszér, s mind, amit őriz e pint, most a szemedbe kacsint.

Bakta-hegyi álmok Bakta hegyén csak a vén tanya búvik az árnyak ölére.

liki a visszér

Perzsel a nyár, süt a fény, tikkad a gazda szegény, fixlije inti diófa alá, vele hűsöl a gége, hűvösen is csapodár, s álmokat rejt a pohár. A pincekulcs Félszemű látnoka szögnek, tudtad-e, eljön a „fogdmeg”? Bortanya ajtaja vár Csend szava: nyikkan a zár! Pince sötétje, a gazda reménye, kitárul a fényre. Ünnep a bornak e jel: Érzi ma fejteni kell!

liki a visszér

Hébér-nász Táncol a fénnyel a hébér, ringva a gyertyapilácsát, bíboros ajka a csókért kelleti fátyoluszályát; Láng puha táncosa szellő, rebben a pille, a szárnya, nászunkat, mikor eljő, ráveti pince falára.

Kongó hordó Horpasza kétöle donga, kénköve, böffen a gyomra, köldöke – csap sebe – szárad, szomja idézi a vágyat, pince homályban időzve, álmokon úszik az őszbe, ott, hol a hegy leve csorran, s életerő van a borban.

Dongó-himnusz Ott, hol a mandula termést, s nap heve dús venyigét ád, nektár szőlők fürtjein, mézzel rajzik a dongó, csordul a szűrt lé, s víg bacchanália néki a vén kád, himnusz e nász, ha a hegy leve forran, s pittyeg a hordó. A vén kád Szomja apadván, must veritékkel, csurran a vén kád, csapja körül hereméhe, ha lebzsel lopva a nektárt, murcija pejkó, szesz heve perzseli, túrzik liki a visszér háta; Bölcs az a vén, ki erővel e táltost hajtja a hámba!

Szüreti hordó Vemhe dicséri a hordót, guggol a pince tövére, szörcsen a tőtike, jelzi, ha telik a bor anyaméhe. Kuttyog emitt üde siller, ott a rozé leve suttog, szőke tejében, langy melegében pittyeg az újbor. A csántér Néki – e bús Sziszüphosznak – a pince a Tartarosz éje, folytja a kénköve, húzza sötét öle „síp” meredélye. Mint az a szikla, ha gördül a donga, legörbül alája, „Szófa” a csántér, karja mit átér, bor nyoszolyája.

Még egy lépés

Szó-tora-cím-bora Cimbora int, üde bort hoz, s kedvet az ünnepi torhoz, „tréfacsinálva”, ha tölt még, kél adomára a vendég. Szónak utat hol a bor mos, máris előnye egy orrhossz, tósztra, pohárra, ha nincs fék, dől vele porba a szószék. Hadi-dűlő Szép az az út, mely asszonyi daccal van kikövezve! Bor tüze jelzi a célt edzi hüvely az acélt.

Bátor a gazda, ki állja – ha tudja – a hitvesi lármát, egy üveg bódulatért, ontani jó bikavért! Szerelmi bájital Asszonyi csók melegével igéz a pohárnyi Kadarka, s nem csak a kis Cupidó bűne, ha mézet adó Férfi eréllyel üríts poharat ma a vénuszi hadra: Vígan elesni, ha jő győzni az isteni Nő. Egy bakkhánsnő éneke Kortyra vitéz, sose fárad a férfi, ha bor tüze munkál benne a vágy nem enyész el, bírja tusán kelevézzel. Lüktet ölében a vér – hol a combom a vár – nosza helyt áll.

Bejelentkezés

Győz, de maradjon a titka: viszket utánam a fityma. Veterán-tánc Zendül a borra az ének, lengeti pásztorok sípja, Bódul a fejjel a láb ezt ne tetézd legalább, Telve szíved a tűzzel, az izmod, s csontod is bírja, Ám az az egy oda lett, reccsen a vén izület. A vén Pán Csattog a fejsze! Izzad, a ránc leve csordul az arcán; Várja a bor, s üde Nimfa, de így se pihen el liki a visszér vén Pán?

Nászra, tusára se gerjed látva liki a visszér isteni testet? Néki a punci, a munka szagánál is büdösebb lett? Talicska-fricska Jól beszeszelt Jani gazda! Billen alá a talicska, Tolja az asszonya, így mene Ő haza, várja kalitja! Már csuda visszérrel tört ki a képe, víg tora így juta révbe, Kuncog a sok koma, mint aki még soha nem futa jégre!

Várhat idők unikornisa Várhat idők unikornisa rám, ma nem érhet el engem. Ím’ a pohár, ide nézz! Látod e csepp, ez a méz! Bár tudom én, hogy a mély, ami vár, sose fárad a lesben, győzöm idővel a lest, ízlik a bor, s nem ereszt. Présház-tószt Álljon e présház! Jusson a borra, kenyérre is vendég! Fűtse a szó heve, míg csak a hegy leve űzi a nyelvét! Jó Dionüszosz! Szép az a múlt, amit Ampelosz ébreszt!

Cimbora szólj hát, s adni a korsót körbe ne légy rest!

Much more than documents.

Liki a visszér Dombok ölén kicsi bakhát szopja a keblet, lágy teje néki a lét, érlel erős venyigét. Érve a két szeme, úgy megigéz vele a bűnre is rászed, ajkadon csókja a vér szűz a Kadar, de ledér.

Chardonnay Chardonnay illata csókjait hintő esteli fényjel, összekacsintgat a vággyal, el se pirul, noha megcsal, íze az ajkadon mámoros delnő lágy, puha kéjjel, teste a bűne, ha rád vall, Ő vezekel az imáddal.

Cabernet Kádra felülve sárkalap tiszteli, törkölye szunnyad, ékköve gránát, ó-bora charme-ját kelleti illat, fűszere mákony, íze gyümölcsé - asszonyi kétely a szón – lágy puha ágy a Cabernet, férfira les Sauvignon. Merlot Vére arany, neve Merlot, keccsel acélos e pejkó, ajkon aszalt aromája málna, szeder üde bája, illata szűz kelevéze, mézajak jár a sebére, év sora s szépül az asszony, csókban a vágy ne apadjon!

Barrique-keringő Bíbor a paplan, a párna zsarátnok, az illat a függöny, tölgy-nyoszolyán a barrique mámora álmodozik. Grácia Merlot, Nimfa Cabernet díva e flörtön, Orpheusz vágya a húr, zengeti száz trubadúr.

Bejegyzés navigáció

Kékfrankos Kéklik a frankos a rőt puha lombok fényszövet ágyán, hercegi vére rubinsugarán lila árnyak a pillék, bársonyos illata ármány, nyelven az íze szivárvány, már ide várnak a pincék, jönni, ha járni se tudnék.

Rozé Hűs poharában a tünde Rozé puha szárnya a harmat, Lágy sziromágy-halovány ez a szín, noha tükre a bíbor, Száll a virágbibe-illat, lengeti égi sugallat, Íze gyümölcskosarától boldog e dalra a pásztor!

Bikavér Mentve borát, vele férfi hevét az Olümposzi égből, tartva Zeusz neje, Héra dühétől, a Földre le itt szállt; Lösz fala rejti a jó Bikavért ama hitvesi kénytől, férfi, ha megleli, asszonya lesheti, győz a Szabadság! Olaszrizling Hamvas olaszrizling üde mustja az illatok ágya, sápad utána az ősz, fátyla a lombon időz, teste simulva az ászok ölén buja társam a vágyra; Csókra hetéra pohár!

Szép dalom érted az ár! A borok házassága Drága barátom! Igéd sose zengjen rosszat e nászról!

Borban a férfierély párja a női liki a visszér, Frankos a férj, neje Merlot, hitvesi ágyuk a hordó, titkuk a vágy amivé válik e drága Cuvée. Bakkhosz –himnusz Légy Te Atyánk, hogy a bánat, a bú sose lopja időnket, légy Te a rétnek a zápor, fűszeres éjnek a mámor, légy Te a lanthoz a húr, ha eloszlik a dalra leső csend, bordalok istene Bakkhosz, szállj le közénk, ne unatkozz! Római Liber Zengje Libert – oldalsó visszér mi ez római Bakkhoszt – pásztora sípja!

Könnyre – ha bánata volt – asszony is áldja a bort – kéri Libert, vegye rá az urát, hogy a nászt sose unja – s Ő patikára utalt? Kapsz koma még egy italt!

liki a visszér

Szatüroszi Ampelosz-ének Fényzuhataggal az ég kegye érleli mustra a fürtöd, porból keltve a lét, nektárt olt venyigéd, – jó Dionüszosz présleve erjedi borba az üdvöt – mámort gerjed a Pán, s csörtet a Nimfa után. Szent Orbán oltára Álom e bor! Tán őrzi az Orbán. Itt, hol a hegy mély; Pince-világa a Templom, lösz-kupolája a Szentély. Áldoz a gazda, víg’ poharazva gyón a kupába, tiszta a jámbor, amíg eme hegy leve szűzi arája Szent Vendel napjára Kész a szürettel a Vendel, s csend parolázik a Szenttel.

liki a visszér

Telve a musttal a kád, illata méh-szerenád, bíbor az álma, ha libben, törköly liki a visszér leve pittyen, pezsdül az új szerelem, gyámja a bölcs türelem. Szent Donátusz nevére Áldva a hegy, hol a hajdani római légionárus megkortyintva levét, megtért, s tartva hitét, szentté lett. Hitet érlel a szőlő – vélte Donátusz – s balga pogány az, aki hinne, de nem követi! Szent Márton napjára Mondom: a Szent Márton, ki e Pannon-táj ivadéka, tudta e napra a bor egy pezsgésre leforr.

Váltva az áldást, konty-rigolyázást büntet a tréfa, s felkent borral a szám, könnyen győz e csatán!